2010. szeptember - A "legközelebb" az mikor van?

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

Most. Úgyhogy most fogom megírni, mi is volt azon a bizonyos ÖV szemináriumon, augusztus végén. A legfontosabb számomra az volt, hogy eljutottam, ott lehettem, Lilla ez alatt pedig többé kevésbé csodálatosan viselkedett anyukámnál...

Hogy miért jelentkeztem? Nos…Két nap szabadság, kutyasuli reggeltől délutánig, mint a régi szép időkben. Másrészt szerettem volna inspirációt és motivációt ahhoz, hogy Skodával újra elkezdjük az örző-védőt. Egyébként a kedvenc ágazatom ez, most mégis kellett egy lökés, mert nehezen tudtam, elképzelni, hogy Skoda valaha is visszatér régi formájához. A Lilla születése előtti és utáni felfordulás, a sérülése, a balatoni nyaralás állandó pörgése mind mind rontottak a kondiján. Másrészt a sikertelen márciusi ÖV6-os vizsga után úgy éreztem megrekedtünk valahol, arra szerettem volna választ kapni, hogyan lehet mindebből kilábalni.

Nagyon nagy élmény volt a szeminárium, azt hiszem megkaptam a válaszokat, Skoda pedig a magáét… Gábor szerint Skoda igazi „cuki” munkát mutat be a pályán, de ÖV 6-os szinten és e fölött már komolyan kell venni a dolgokat, egy alapok nélkül csak látványosra felépített munka igazi terhelés nélkül ilyen szinten már nem elég, így nem véletlenül buktunk meg márciusban. Skoda nagyon zsákmányos, a védőösztöne szinte egyáltalán nem mutatkozik meg, Gábor ezt kísérelte meg kihozni belőle, sikerrel. Sokkal „keményebb” volt a küzdelem Skodának, de egyáltalán nem omlott össze, viszont sok szempontból fegyelmezettebben és összeszedettebben viselkedett a pályán, nem hisztizett, mint szokott…Sok más érdekes esetet is láttunk még, nagyon jó volt.

Szeptemberben még egy nagy dolog történt: elkezdtem ismét Bemutató Csoportos edzésre járni! Jó volt látni, hogy Skoda nem felejtett el mindent, sőt! Óriási erőbedobással dolgozik, akárcsak én, ő is nagyon értékeli azt az időt, amit csak vele töltök.

Na ahogy így végigolvastam az eddigieket, úgy tűnhet, mintha a gyereknevelés tiszta nyűg lenne nekem. Pedig nem így van, egyáltalán nem! Lilla igazi kis tündérke (ezt most kissé döcögve írtam le, tekintve, hogy torkaszakadtából üvölt itt mellettem, éppen tizenötödik perce, de mindegy, ez a ritkább) szóval nagyon szépen alakul a kislány, már kinőtte a mózeskosarát, így igazi nagylányoknak való sport-terep babakocsival hasítunk a Vérmezőn, amit Skoda gondosan őriz és elzavar mellőle minden más kutyát. Ezt annyira nem is bánom, tekintve, hogy néhány elvetemült állat rendszeresen le szeretné azt pisilni…Tudjátok, vannak azok a gazdák, akik gondosan kerülik a tekintetünket, mikor kutyájuk éppen lábon pisil, na ugyanezek a gazdák akkor is éppen mással vannak elfoglalva, mikor a kedvencük a babakocsit célozza be. Azt bezzeg észreveszik, ha jól irányzott mozdulattal fenéken billentem az ebet mindezért. Ha a kutyám zavarja el őket, azt nem bánják, így a béke kedvéért az utóbbi verziót választom. Rég beláttam már, hogy nem kell mindenkit megtéríteni…