2010. június - Lassan kinyílik a világ

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

Az utóbbi két hónapban az egyetlen dolog, amit közösen csináltunk Skodával, a szenvedés volt. Eleinte az elhanyagoltságtól szenvedett, én pedig többek közt attól, hogy elhanyagolom (szenvedtem még sokminden mástól is, de ezt a frissgyerekes parás részben már kifejtettem), aztán jött még a tetejébe ez a harapásos baleset, gallérral súlyosbítva, így lassan szinte teljesen elfelejtettem, milyen kutyázni, sőt egyáltalán szabadon közlekedni a világban.

Ez az időszak eléggé megviselt, de szerencsére vége lett. Skodáról lekerült a gallér, Lilla pedig „nagyobb” lett, a májusi tél is véget ért lassan, így végre elindulhattunk felfedezni a világot.

Hol máshol kezdhettük volna, mint a kutyaiskolákon, így meglátogattuk a Népszigetet, és Őrmezőt is, mindenhol learatva a megérdemelt babérokat (no nem azért mert az én gyerekem, de valóban igen jól sikerült kis emberke:DD). Lilla nagyon jól viseli a kutyák közelségét, a kutyaugatást úgy tűnik már odabenn jól megszokta, nem zavarta, ha esetleg egy két kajlább egyed meglökte a kocsit, és az örző-védő hangjait is jól viseli.

Apropó kocsi. Őrmezőn hívták fel a figyelmemet a többiek (nekem nem tűnt fel) hogy Skoda védi a gyerekkocsit a többi kutyától. Na nem durván, de épp csak mindig úgy helyezkedik, hogy a többi kutya és a kocsi közé essen. Egyébként is kezd tudatosulni benne, hogy Lilla is már a falka tagja. Most már jobban érdeklődik iránta, azt nagyon szépen tudomásul vette, hogy az arcához, fejéhez közeledni nem szabad, így a lábát szaglássza átszellemülten, és most már a telerakott pelenkák iránt is komoly érdeklődést mutat.

Ami a kutyázást illeti, Skodával először az örző-védő tért vissza az életünkbe. Na persze korántsem hozza a régi formáját, a segédünk viccesen meg is jegyezte egy rövid munka után, hogy dolgozhatnánk még tovább, de inkább ad neki egy utolsó fogást, mielőtt megfullad. (Mármint Skoda, nem a segéd) Mindegy, nem vagyok elkeseredve, az örző-védőben amúgy is azt tervezem, hogy tudatosan visszalépünk, mert az alapok nem elég biztosak, így az eddig felépített munkája látványos ugyan, de a komolyabb terhelést nem bírja, és a felvezetésemmel, valamint az engedelmes részekkel is problémák vannak. Hihetetlenül optimista vagyok, így mertem nagyot álmodni, és jelentkeztem az augusztus 28-29-én tartandó Örző-védő szemináriumra, amit Korom Gábor vezet majd a Népszigeti kutyasulin. Anyámat is meg kell győznöm még, hogy jöjjön velem a szemináriumra. No nem mintha annyira érdekelné az örző-védő, hanem mert valakinek Lilót is szórakoztatnia kell, míg én Gáborra figyelek.

SNóri