2010. július - Balatoni nyáááár

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

Amire vártam a hosszú kórházi hetek alatt, az íme eljött! Férjem családjának a nyaralója szerintem a világ legszebb helyeinek egyikén van, a Balaton északi partján. A kertből látni a fél Balatont, a ház konkrétan az erdőben van, csend van, és a természet közelebb már nem is lehetne. Már hat éve minden nyáron itt töltünk pár napot, és mindig arra vágytam, hogy egyszer hosszabb időt lehessek itt, nyugalomban, pihengetve.

Nos, most, hogy friss anyuka vagyok, adódott a lehetőség, hogy egész nyáron itt legyek a családdal, a nyugalom és a béke persze a múlté. Bááár.. mindennap anyós szuper főztjét ehetem, minimum négy unokatesó kényezteti a kislányomat Lillácskát, és csak akkor sétáltatok kutyát, ha kedvem van, vagy – ami még meglepőbb – ha a kutyámnak kedve van.
Ez itt ugyanis a földi paradicsom Skoda számára, de egyúttal óriási strapa is. Skoda ugyanis gyerekszerető…nem, helyesbítek: gyerekfüggő. Egyszerűen imád velük lenni, mindenhová követi őket, szakadatlan játékra invitál, és egy kiflivégért bármelyik trükkjét boldogan bemutatja. A két nagyobb gyerek, a fiúk szívesen viszik kirándulni, vagy futtatják biciklivel, a kisebb lányok élvezik, hogy végre ők is dirigálhatnak valakit. Ha négyen összefognak, akkor pedig a legképtelenebb játékokat képesek kitalálni. Skoda volt már ostromló török sereg, ez a játék úgy zajlott, hogy be kellett hívnom a kutyát a szobába, amíg ők faágakból várat építettek, aztán ráengedhettem a török sereget, akit Skoda egy személyben jelenített meg. Persze lelkesen akart a gyerekekhez jutni, ezért lebontotta a barikádot, lehetett sikítozni, menekülni, aztán újra építeni a várat. De volt már májusfa is, színes szalagokkal feldíszítve, és minden családtagnál türelmesebbnek bizonyul homoksüti kóstolásban. Utóbbi úgy zajlik, hogy befekszik a homokozó közepére, és minden felé nyújtott homoksütit érdeklődve megszagol, vagyis „megeszi”. Kiváló. Igazi bébiszitter, végtelen türelemmel, ha már tényleg nem bírja a kiképzést, akkor egy ágy alá menekül (vizipisztoly célpont például nem szeret lenni…) de csak néhány percet tölt ott, mert az első vidám kiáltásra már rohan is, hogy részt vegyen a következő játékban. Néha még a vacsit is ott hagyja, amit természetesen ilyenkor elpakolok és volt nincs. Persze bepótolja a disznó, hiszen vacsoránál, ebédnél, reggelinél vagy főzésnél mindig akad leeső falat, sőt – uram bocsá –a fagyis dobozok kipucolása is az ő feladata.

Nekem nagyon nagy élmény látni, hogy a sok bezártság után végre ennyire jól érzi magát. Az élményt fokozza, hogy itt tényleg az erdőben vagyunk, rókák, pelék, nyulak, madarak érdekes szagával, zajokkal, és végtelen mennyiségű bottal. Igazából Skodát az utóbbi érdekli leginkább, megrögzött gyűjtögető, minden sétáról újabb kinccsel tér haza, sebaj, legalább van tüzifa a szalonnasütéshez. Szerencsére komolyabb vadászösztönnel nem rendelkezik, így nem kószál el, annak ellenére sem, hogy kerítés nincs. Éjszaka benn alszik a szobában, egyrészt mert ha kinn van, vég nélkül ugat, (ez csak engem zavar, de az épp elég) másrészt éjjel azért elcsábult néha és ki ki nézegetett az erdőbe, amit természetesen nem hagyhattam. De kell is neki az éjjeli nyugalom, hiszen teljesen kikészül estére.

Lakáskutya mivoltának öröksége e, vagy sem, nem tudom, de annak ellenére, hogy igen nagy a telek, nem végzi a dolgát, csak az erdőben, oda viszont csak kísérettel mehet, tehát ugyanúgy kell végülis sétálni vinni. Ezt hajnalok hajnalán apósom teszi, estefelé pedig én, bár az utóbbi napokban vonakodva jön, mert a gyerekekkel érdekesebb a program. Legutóbb egyáltalán nem is jött, így egyedül mentem Lillával, mert róla is szól a szokásos séta, amit az esti fürdés előtt mindig megjárunk, csendben békében az erdőben a jó levegőn. Ő általában tíz méter után elalszik a kocsiban így én egyedül maradok a gondolataimmal, és Skodával, ha épp hajlandó velünk tartani. Ezeket a sétákat nagyon kedvelem, kissé feljebb megyünk a dombon, ahol még csodálatosabb kilátás tárul a  szemem elé, és éteri nyugalom van. Ilyenkor meditálok, és energiát gyűjtök a következő napra, vagy gyönyörködöm Lillácskában ahogy békésen alszik, közben Skoda (már ha ott van ugye) a babakocsi mellett fekszik és mereng. Szeretek anyuka lenni. Na jó ez már giccses. Lehet hogy Skoda is így véli és ezért nem jön velünk újabban?

Ja, hogy hogy végzi a dolgát este, ha nem jön sétálni? Meglestem: átlóg a szomszéd telkére… még jó, hogy az osztrák tulaj csak egy évben egyszer jön pár napra…

SN