SNóri

2010. December – Kari, meg Szilveszter, szolidan

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

Hát… az én naplóm nem olyan, mint a Szomszédok. Ott anno frankón ügyeltek arra, hogy a részek igazodjanak az épp aktuális valódi évszakokhoz, így Lenke néni abszolút hitelesen kívánhatott párás szemekkel boldog karácsonyt a kamerába. Én  kb. 3 hónapos késésben vagyok, amolyan korai szériás Bariközt módra, úgyhogy így március végén még csak a karácsonynál tartunk.

A Bemutató csoportos karácsony idén Noéminél volt, nagyon jó hangulatban telt. Hihetetenül ötletes ajándékok voltak, Anitáék ötlete a BCS társasjáték, állati jó volt! (Olyan, mint a Gazdálkodj okosan, csak kutyás figurákkal, és vicces szerencsekártyákkal, amiknek a poénját nagyjából csak mi értjük, de mi nagyon!) 

A hivatalos családi karácsony nálunk igen nagy ünnep. Ilyenkor anyós-nagyinál gyűlik össze a család, aminek Skoda is oszlopos tagja (sőt egyre oszloposabb…már megint hízott). Természetesen ő is kap ajándékot. Idén kord hosszúlábú kutyát kapott, akárcsak Lilla. Igen igen, jól látjátok, az idióta kutyamán anyuka elsőszülött egyszem gyerekének élete első karácsonyára kutyajátékot vesz. De ne aggódjatok, már kezeltetem magam. Azonban tény, hogy Lilla szereti a tehenet (ő hosszúlábú tehenet kapott) így az egészen jól beválik gyerekjátéknak is. Masszív és jópofák a húzogatható lábai. Volt persze még rengeteg ajándék, és számolatlan nasi. Ja, és némi extra öröm is, hiszen karácsony előtt két nappal túladtunk kinőtt lakásunkon, ami az első lépés ahhoz, hogy igazi házunk legyen, igazi kerttel!

Épphogy kipihentük a bejglimérgezést és befejeztük a rokonlátogatás marathont, már el is jött a december vége, amikor is beneveztünk egy előszilveszteri három napos vidéki bulira a BCS-vel. Egy olyan panzióban voltunk, aminél biztos, hogy jobb helyeket is lehetett volna találni, ha nem visszük magunkkal a kutyáinkat. A mai napig vihogok magamban, mikor elképzelem Bogi (ő szervezte a bulit) telefonbeszélgetését a panziótulajdonosokkal: „Vihetünk kutyát?” „Persze!” „Oké, akkor menne még 13 kutya is.” „Öööö…”  Na szóval ide vihettük a kutyákat, úgyhogy jó volt. Mi érkeztünk utolsónak, és a többiek udvariasan földszintes szobát hagytak, hogy ne kelljen a babakocsival lépcsőt mászni. Ez még rendben is lett volna. A szoba egyetlen hibája csak annyi volt, hogy nem lehetett levenni a fűtést, minek következtében melegebb volt, mint a ház szaunájában, amit viszont meglehetősen nehéz volt felfűteni. De azért jól szórakoztunk, volt erdei kirándulás, Activity party, meg csajosdumálás is, mikor a pasik már kellően kiütötték magukat.

Bár kissé aggódtam, - hiszen ő volt az egyetlen gyerek - de Lilla az egész kirándulás alatt csodásan viselkedett, és angyalka volt élete első étterem látogatása alkalmából is. Nagyon büszke voltam rá!

A kutyázás szempontjából az évnek ez az időszaka teljesen laza és pihenős. Fellépések nincsenek, a sulin is sokkal kevesebben vannak, ráadásul karácsonykor szünet is van. Ilyenkor inkább kirándulunk, ez alkalommal két kutyasulis kirándulás is volt, az egyiken mi is részt vettünk, családilag, azaz apa is ott volt hős kislányával, aki kibírta az állati hideget, mi több, még szundizott is. Mármint a hős kislány. Hős Apa ezalatt tolta a babakocsit a hegyre a tíz centis hóban, és szerintem arra gondolt, hogy bár csapott volna belé a villám, mikor megengedte, hogy magamhoz vegyem Skodát. 

Szilveszterkor egy szolid, ámde gyerek és kutyamentes buliban voltunk. Annyira szolid volt, hogy nem is nagyon van mit írni róla, de azért jól éreztük magunkat.

Január újabb izgalmakat tartogat, tanfolyamozásilag és költözésileg.

2010. november – A CACIB fellépés tanulsága

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

November nagy részében nem sok érdekes történt. A kutyás kismamák élete sem mindig izgalmasabb a nem kutyásokénál. És bár én megesküdtem anno, hogy minden erőmmel küzdeni fogok az ellen, hogy az ovi-játszótér-otthon Bermuda háromszögben vesszek oda, úgy tűnik ennek kistestvére a park-lakás-kisbolt körzet azért néha beszippant, főleg ha hidegebbre fordul az idő.

Bővebben:

2010. október – Nagygenerál és fotózás

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

Mindenki életében van egy kis fejezet „Nagy ötletek, amiket nem én fogok megvalósítani” – címmel. Az én életemben ilyen például az, hogy kutyakozmetikát kéne nyitni embereknek szóló szépségszalonnal egyetemben, ahová közösen jelentkezhet be kutya és gazdi. Tapasztalatom szerint ugyanis azt az 1-2-3 órát, amíg egy közepes méretű kutyát kipucolnak, a legegyszerűbb azzal tölteni, hogy a gazda maga is megszépüljön. Skoda Bogihoz jár kozmetikába, akivel BCS csapattársak vagyunk, tehát el tudunk dumcsizni ennyi időt, de aki nem ilyen szerencsés, az mennyivel jobban járhatna, ha egyúttal ő is letudná az arckezelést, vagy a manikűrt.

Bővebben:

2010. szeptember - A "legközelebb" az mikor van?

Írta: Csereklyei-Jármai Nóra

Most. Úgyhogy most fogom megírni, mi is volt azon a bizonyos ÖV szemináriumon, augusztus végén. A legfontosabb számomra az volt, hogy eljutottam, ott lehettem, Lilla ez alatt pedig többé kevésbé csodálatosan viselkedett anyukámnál...

Bővebben: