2009. december 31. - Szilveszteri út

Írta: Vámosi-Nagy Nóra

Nem rajongok a szilveszterért. A kötelező bulizás, a nagy hangzavar és a sok részeg ember valahogy nem az én műfajom. Amióta kutyám van, pláne. Az utóbbi években általában itthon töltöm a szilveszter estét, simán átalszom.

Idén felmerült, hogy a bemutató csoportból többen is szívesen elutaznánk valahova vidékre, valami csendes helyre, kutyástul. Bogi talált is egy olcsó, de jó helyet Hercegkúton, ahol nem volt gond a kilenc kutya sem. Négy napra mentünk, jól megpakolva, három autóval.

Az a jó abban, hogy ha sok a lány, hogy mindig van aki főzzön. :) Voltak azért nehézségek is. Például az időjárás. Nagy havazás utáni olvadás volt, minden csurom sár, a legrosszabb terep kiránduláshoz. Szuszi lebetegedett az utazás előtt, de azért rávettem, hogy jöjjön el. Nála épp volt egy kutya, akire vigyázott, Coco, a portugál vizikutya. 9 hónapos volt és nagyon cuki, de a gazdái egyáltalán nem szocializálták, így félt mindentől, hajlamos volt megugatni az embereket és még pórázon is alig tudott közlekedni. De igazából Szuszi már sokat javított rajta, és nem is ez volt a gond, hanem Peru. Sajnos egyáltalán nem bírta ezt a kutyát. A fiatal kutyákkal sajnos gyakran vannak gondjai, ha nagyon ugri-bugri kutyák, akkor pláne. Ez nem dominancia kérdés nála, inkább egyfajta kommunikációs zavar. Lehet keveset vittem kölyökkutyák közé, vagy ez része az érésnek, nem tudom. Mindenesetre elég gáz szitu, amikor együtt lakunk négy napig és Peru minden ok nélkül morog és borzol egy amúgy is érzékeny kutyára.

Aztán ott volt Natiék egyik kutyája, Maszat is, aki ugyan ivartalanítva van, de a kanok nagyrészre úgy reagál rá, mintha tüzelne. Naná, hogy mindkét fehér be volt sózva. Így kicsit fárasztó volt a közös séta időnként, hogy se Cocót ne nyomja Peru, se Maszatnak ne udvaroljanak hevesen.

31-én elmentünk kirándulni egyet. A falunkból kifele menet egy német juhász kutya csatlakozott hozzánk. Nagy darab volt, de hetyke fülei és suta mozgása alapján elég fiatal lehetett. Tök jól el volt a többi kutyával, szívesen jött velünk, pedig nem hívtuk. Csak Bobiként emlegettük, mint a kutyasulin a fantom kutyát, akivel az előadásokon példálózunk.

A nagy sár és egyéb dolgok miatt páran elég hamar visszafordultak a csapatból. Volt nálunk kiránduló térkép, de nem volt nagy segítségünkre. Először egy falun sétáltunk keresztül, aztán végre elértünk valami erdőhöz. Elindultunk felfelé, de az utakon nem volt jelzés és össze-vissza ágaztak. A csapat fele egy idő után úgy döntött, hogy nem jön többet felfelé, inkább lefelé indul. Négyen maradtunk. A térkép teljesen hasztalan volt, csak érzés alapján mentünk egy irányba, de még mindig felfelé. Az idő telt-múlt és mi elkezdtünk azon filózni, hogy vajon hova fogunk kilyukadni és mikor. Lassan jön a sötét, nálunk nem nagyon volt kaja, lámpa is csak a mobiljainkon. Aztán kb. egy óra múlva lefelé fordult az út és viszonylag hamar házak között sétáltunk vissza a faluba. Izgalmas kaland volt.

Esténként jókat játszottunk, egyik nap egy szupi kis póker party-t nyomtunk. Pont szilveszterkor elég fáradtak voltunk, így a koccintás után viszonylag hamar lefeküdtünk. Ebben a társaságban senki nem iszik igazán alkoholt, van, aki egyáltalán nem.

A pihenésen és a szórakozáson kívül szakmailag is nagyon érdekes volt a túra. Beszélgettünk is kutyás dolgokról, de nem kifejezetten erre gondolok. Ilyenkor lehet látni igazán, hogy mások hogy élnek együtt kutyájukkal. Ilyenkor kiderül, hogy melyik kutyát lehet egyedül hagyni és melyiket nem, ki mit rosszalkodik, ki mehet fel az ágyra és ki nem, stb. Én nagyon figyeltem ezeket a részleteket, mert ez sokat elárul arról, hogyan is működik a módszerünk. Volt olyan, ahol egyértelmű összefüggéseket lehetett látni, hogy ha egy kutyának a gyakorláson nem megy valami, az miért van, mit ront el a gazda az együttélés során. Egyébként a kutyáknak (és a gazdáknak is), nagyon jót tesznek az ilyen közös utazások. Kb. a harmadik napon kezdtek igazán feloldódni az érzékenyebb kutyák. Hazajövetelünk napján Cocó már játszani hívta Perut és egész jókat futkorásztak. Terápiás módszernek nagyon jó, csak nehéz kivitelezni.

Csak azt sajnáltam, hogy nem tudtunk többet kirándulni, mert nem volt igazán terep és mert nagy volt a sár. Egyébként nagyon jól éreztük magunkat és feltöltődve jöttünk haza, készen az új évre.

norcsii