2009. június - Peru nálunk!

Írta: aaaaas bbbbb

Egy egész héten keresztül élvezhettük Peru társaságát amikor Nóra Svédországi útja miatt kénytelen volt nálunk hagyni. Peru nagyon jól érezte magát nálunk, és fiatal kora ellenére nagy bátorsággal lendült bele itteni életünkbe. Először is meg kellett ismerkednie kutyáinkkal, macskáinkkal és nyulunkkal.

Bár ideje nagy résztét a házban töltötte a rossz idő miatt, azért volt lehetősége kint kolbászolni a kertben. Először a kisebb kutyákat mutattam be neki, a szukákat. Na rögtön megmutatta, hogy tud három lábon pisilni, ment utánuk, macerálta őket több-kevesebb sikerrel. A kutyáim már úgy megszokták az "új tagok" érkezését, hogy rendszerint igyekeznek tudomást sem venni róluk. Miután ezzel megvoltunk, kiengedtem a komondorokat. Azt kell mondjam lepergett a szemem előtt ez-az és nem kis önuralomba tellett hagynom, hogy Bikfic a kiskutya fölé tornyosulva, megfeszített testtel, felcsapott farokkal szaglássza hosszú perceken keresztül. Peru amennyire tudta összehúzta magát és viszont szaglászott. Mint utóbb kiderült Bikfic túlzottan is barátságos volt Peruval, mert a következő napok azzal teltek, hogy ahányszor Peru kiment, elkezdte nyalogatni Bikfic száját, macerálta megállás nélkül. Sió az első adandó alkalommal odacsattintott neki, úgyhogy őt békén hagyta.
A macskákkal sem volt gond, többségük megállt és élvezettel osztotta a pofonokat Perunak. Egyik legextrémebb eset ami történt, hogy Peru bejött a kiskertünkbe, ami körbe van kerítve, persze vannak a kerítésen folytonossági hiányok. Ezzel együtt minden kutya tudja, hogy itt fűre lépni tilos, és Perunak is elmagyaráztam előtte. Mindenesetre a kíváncsisága nem hagyta, úgyhogy besunnyogott, amit észre se vettünk volna ha nem riadunk fel iszonyatos sivításra. Mi azt hittük, hogy a komondorok tépik éppen ketté Perut, András kirohant veszekedni velük, de én a konyha ablakból megláttam ahogy Peru lélekvesztve rohan ki a kiskertből sikoltozva, nyomában egyik macskánkkal aki elszántan üldözi. Na ez a lecke elég volt Perunak, utána soha nem ment be a kiskertbe.
A nyúl először megijesztette Perut, megmozdult minden figyelmeztetés nélkül. Aztán hihetetlen érdekes lett Peru számára, de ellentétben Pákóval, simán le lehetett hívni a ketrecről.
Peru azonnal elfoglalta a kanapénkat, úgyhogy a család egyik tagja mindig leszorult róla. Elnyúlva aludt rajta, a délutáni szundikálását hajlandó volt megosztani velem, úgyhogy ketten szorongtunk a kanapén.
Éjjel a szobánkban aludt, de ott nem jöhetett az ágyra, bár egyszer megpróbált, és ügyes is volt mert teljes természetességgel tette, de visszakézből ledobtuk szegényt. Talált magának egy kedvenc szőnyeget, igazi kézzel készített gyapjú rongyszőnyeg, azon szeretett aludni.
Nóra adott vele pár játékot, azt mondta, a sípolóstól megkímél bennünket, úgyhogy az otthon maradt. Én találtam egy sípolós tehenet a háztartásban, úgyhogy esténként félórára oda adtam neki játszani, amit nagyon élvezett.
Már négy napja nálunk volt Peru, éppen kint hagytam amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik kutya magas fejhangon ugat percek óta. Kinéztem az ajtón és láttam, hogy Sió fekszik és Peru rohangál körülötte, ugrál rajta, tépi, önfeledten játszottak. Aztán Bikfic is odament, csatlakozott a játékba, látványra elég ijesztő volt ahogy Peru eltűnik majd előugrik a komondorszőr rengetegben, de szemmel láthatóan mindhárom kutya jól érezte magát. Attól kezdve sokat játszottak, volt, hogy Peru menekült és a két kutya üldözte végig a szántón, volt, hogy Peru feküdt Sión és tépte, vagy őt nyúzták.
Jó volt egy hétig a bébiszitterkedés, hogy nyugodtan kényeztethettük Perut. :)

Nati