2009. március - Legyen egy nyúl történet

Írta: aaaaas bbbbb

Közeleg a húsvét, minden állatos oldal megtelik a "Csak nyulat ne vegyél!" cikkekkel, én pedig nyulas videókat nézegetek, meg nyulas könyveket olvasgatok. Elindul a fantáziám… klikker, delfinek, minden magasabb rendű élőlénynél működik, klikkerezés olyan állattal akit nem tudsz sehogy máshogy befolyásolni. Elönt az érzés ami minden alkalommal amikor nagy elhatározásra jutok.

Neveljünk fel vak kutyát, mentsünk meg egy három lábú ebet, szelídítsünk meg egy vad kölyköt, klikkerezzünk egy nyúllal. Irány a bolt, nagybevásárlás, ketrec, itató, etető, és a nyúl. Milyen van? Törpe oroszlánfejűek, szürkék, kidülledő szemükből pánik tükröződik, kapar jobbra-balra ahogy az eladó szállító dobozba teszi. Még nem szokta meg az embereket. "Remek" gondolom és már haza is viszem új állatkámat Iszkirit. Megfogni nem lehet, viszont zabál megállás nélkül, ugyan csak egyfajta tápszemet eszik ki a keverékből, de nekem ennyi elég. Másnap indul a móka, kondicionáljuk a klikkert! Persze kézből nem veszi el, a ketrecből kivenni se lehet, úgyhogy Õ bent én kint és dobálom be a szemeket. Klikk-kaja, klikk-kaja, klikk-kaja. Formálás, a varázsszó, az igazi kihívás ami most értelmet nyer, mert nincs más fegyver a kezemben. Figyelek, és apró rezdülésekre, mozdulatokra klikkelek, Iszkiri pedig a ketrec biztonságában kommunikál velem. Egy picit jobbra néz, aztán kicsit elfordítja a fejét, lép egyet jobbra… végre! Iszkiri pörög a ketrecben, én meg dobálom neki a falatokat. Azért kicsit zavar, hogy hozzá sem érhetek, nem veszi el tőlem a kaját, úgyhogy áttérünk erre a feladatra. Hamarosan kinyitom a ketrec ajtaját, ahogy törökülésben ülök a térdemre rakom a kaját és Õ óvatosan rátámaszkodik első lábaival a lábamra, hátsó lábaival a ketrec peremébe kapaszkodik és hihetetlen hosszúra kinyújtja a nyakát, hogy elérje a falatot, aztán iszkol vissza a ketrecbe. Fokról fokra ismeri meg az embert, aki nem bántja, nem veszélyforrása ennek a kis menekülő lénynek.