2010. szeptember - Nem sok...

Írta: Slonina Natalia

Kések, megint kések a naplóírással… de mégis miről írjak? A kutyáim köszönik szépen jól vannak... Spuri lábát meg kellett műteni, plasztikai műtétje volt az öreglánynak, mert a harapott seb szélei befelé fordultak, és nem tudott összenőne a seb és az alatta levő feles pohár méretű zacskó. Úgyhogy sebszélek kivágva, kutya összevarrva, és egy újabb luk alul, hogy betadinnal öblögethessem. Mivel Spuri állandó lakója lett a nagy kertnek, ahol a komondorok is laknak, ezért anyukám a bejárati teraszra cipelt egy kutyaházat, hogy a nagy esőben meg hidegben ne fagyjon meg.

A komondorok egyébként nem bántják Spurit, valójában semmibe veszik, simán átgázolnak rajta ha útban van, Spuri meg nem mer odaszólni nekik – megjegyzem szerintem jobb is. A lába már tuti nem fáj, mert azzal a gyökkettő sebességű vánszorgásával naponta kétszer is előretotyog a kapuig meg vissza – összesen úgy 200 méter lehet.

Kumisz nem akar hízni, pedig a többi kutya nagyon jól néz ki, csillog a szőrük és szépen sűrűsödik – Ica néni szerint hideg tél lesz, talán tudják – ki vannak gömbölyödve, de Kumisz hiába eszik, nem látszik rajta. Úgyhogy vettem neki egy Belcando bárányos tápot, ez gyomorkímélő, könnyen emészthető és jól hasznosítható a gyártó szerint. Nincs benne glutén, meg gabona, meg tejszármazék meg szója, szóval semmi manapság nem divatos összetevő. Viszont csirke van benne, pedig „bárányos”. Jó, van benne bárány is, de csirke is, úgyhogy ha csirke mentes tápot keres valaki akkor érdeklődjön előre, mert a „bárányos” nem jelenti azt, hogy nem csirkés. Ez olyan kicsit mint a baromfi májkrém amiben van disznó is… Engem mondjuk nem zavar a csirke, és Kumisz is befalta szó nélkül az új tápot, remélem bírja is majd a gyomra és szépen kikerekedik Ő is a télre. Jövő héten dokihoz is el kell vinni, mert kivakarta kétoldalt a szőrét. Na nem kopasz, csak látszik, hogy ott ki van kopva, ilyenkor a bűzmirigyét kell általában kinyomni és akkor jól lesz.  

Maszat is jön dokibácsihoz, mert a szeme körül kikopott a szőr… volt már ilyenje, akkor ecsetelgetni kellett és elmúlt. Talán a sok ásás, kaparás, farágás ártott meg neki. Hónapok kemény munkájával már teljesen kiásta az egyik akácfánk tönkjét – kivágtuk mielőtt rájuk dőlt volna.

Don, a vizslánk még mindig megvan. Ez azért csodálatra méltó, mert megvolt már 95-ben is, és akkor  már felnőtt kutyaként fogadtuk örökbe. Folyamatosan pörög, úgy zabál mintha soha nem kapna enni, tök süket, és a szaglása sem a régi, de megvan. A házába beépítettünk egy kis olajradiátort, amit hálóval kerítettünk el, és hátul vezettük ki a vezetéket. Szerencsére eszébe sincs szétszedni, úgyhogy megy nála a fűtés, és így a hőszigetelt rongyajtós fűtött házban nem fázik. Mert zsír az nincs rajta semmi ami melegíthetné.

Szóval nem sok minden történik kutyatéren amikor az ember 24 órában babázik, háztart és dolgozik… nem, az alvást nem kifelejtettem a felsorolásból…

Nati