A kullancs

Az alacsonyabb bokrokon és fûszálakon tartózkodó kullancsok, miután a kutya testével lesodorja őket, megtapadnak a szőrszálak között. A fákon lévő kullancsok azonban a kutya szagát - vajsav - is érzékelik és ráhullanak, mikor rejtekhelyük alatt elhalad. Lábaikkal megkapaszkodnak és szívószájszervüket a bőrbe mélyesztve rögzítik magukat. A kullancsok kórokozókat is terjeszthetnek nyálukkal, néhány napos vérszívást követően. A befurakodott kullancsot ezért tanácsos minél előbb eltávolítani. A legalkasabb eszköz ehhez egy hegyes csipesz, vagy egy speciális kullancsfogó, amellyel kihúzzuk a kullancsot. Fontos, hogy gyorsan és határozott mozdulattal húzzuk ki, mert így nem marad ideje, hogy fertőzött gyomortartalmát a kutya vérébe ürítse. Semmi esetre se kenjük be - mint ezt sokan állítják - olajjal, benzinnel, körömlakkal, vagy más "háziszerrel" a kihúzás előtt, mert fuldoklása idején nagy erővel üríti az állat vérébe nyálát. Régebben kihúzás előtt megcsavargatták a kullancsot, de miután a fenyőtobozhoz hasonló pikkelyekkel, horgokkal kapaszkodik, a függőleges húzással többre megyünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy fontos az eltávolítás sebessége. Inkább maradjon benn a kullancs feje a gyors kihúzás miatt, minthogy a kutya fertőződjék. Ezért nem jó, ha az ujjunkkal próbáljuk a kullancsot kiszedni. Akaratlanul is megnyomjuk a hasát, így a beleit is, amelyek tartalma a sebbe ömlik, így bekövetkezhet a fertőzés. Ha a gyors kivétel során bennszakadt a kullancs feje, az nem olyan nagy tragédia. A szervezet, mint minden egyéb idegen anyagot, kilöki magából, és néhány napon belül a seb begyógyul.

A kutyák kullancs terjesztette betegsége, a Babesiosis

Kell, hogy írjunk erről a betegségről. Égetően fontos kérdéssé vált, hogy kutyatartók, tenyésztők ismerjék, mert ez egy olyan betegség, melynél a tulajdonos észrevételei, a korai felismerés adhat csak esélyt a gyógyulásra és az életben maradásra. Azért írom ezt ennyire kiélezetten, mert jó néhány év klinikai tapasztalatai alapján állíthatom, hogy az elhullások szinte minden esetben a hiányos adatok, késői felismerés, a későn állatorvos elé került esetek következménye. A tulajdonosok jó része nem ismeri a betegséget, nem tudja, mik azok a tünetek, melyek alapján a szakember időben beavatkozhat. Rengeteg tévhit él a kullancsokról és az általuk terjesztett betegségekről.
A betegség kórokozóját a kullancsok juttatják az állat vérébe. A kórokozó egysejtû. (Semmi köze az emberi agyvelőgyulladást okozó vírushoz!) Ez az egysejtû a vörösvérsejtekben szaporodik. Megkettőződése során a vörösvértestek szétesnek. Számuk jelentősen lecsökken, s ez hiányos oxigén ellátást, vérfogyottságot eredményez. Ugyanakkor a belőlük kiszabaduló festékanyag okozza a könnyen észrevehető, látványos tüneteket.

Kezdetben az állat kedvetlen, étvágytalan, sokat iszik. A láz leggyakrabban 40 celsius fölé emelkedik. Egy-két nap alatt a vizelet egyre sötétebbé, sötétsárgából véressé, majd szinte feketévé válhat. Újabb egy-két nap alatt a széteső vérfesték a látható nyálkahártyákat sárgává teszi. Ez kan kutyán legelőször a penis nyálkahártyáján látszik, de látható a szem kötőhártyáján, az ajkakon is. Súlyos esetben világos, rövid szőrû állatokon a has bőrén, esetleg a pigmentálatlan karmokon is látható. Nem véletlenül emeljük ki a kezdeti tünetek, a láz, bágyadtság, de főleg a vizelet elváltozásait. Az általunk kezelt betegek gyógyulásával kapcsolatos egyértelmû tapasztalat, hogy a már besárgult egyedek közül a fél év alatti, még intenzív vérképzésû egyedek, és a még nem sárga felnőttek gyógyulása nagyon valószínû, az idősebb, de már besárgult kutyák esélyei jóval kisebbek. Az idő tehát ellenünk dolgozik. Előfordulhat az év bármely szakaszában, tapasztalataink szerint egy májusi-júniusi hullám után a száraz nyár kis szünetet jelent, majd az október-november kifejezetten erős gyakoriságot mutat, az esetek java része erre az időszakra tehető. Az enyhe telek jellemzője egy viszonylag erőteljes februári esetszám.

Erdei séta, vadászat esetén, de kertben tartott állatnál is rendszeresen vizsgáljuk meg az állat testét! A kullancsot vegyük, vagy vetessük ki. Hasznos a fertőtlenítőszerek odacseppentése, a csavarás iránya viszont babona: A kullancs nem jobb vagy bal menetes. Legfontosabb, hogy ilyen esetek után néhány napig figyeljük az állat vizeletét! Kedve, étvágya és hőmérséklete is jelzi a fertőződést, de szinte egyértelmû jelzés a vizelet színelváltozása. Ezeket a adatokat jelezzük a kezelő állatorvosnak, időt, esetleg az állatnak nem éppen kellemes vizsgálatokat tudunk így megtakarítani. De menjünk elé, előzzük meg a bajt!

A gyógykezelésre használatos szerek egyike alkalmas megelőzésre. Egy hónapos védelmet ad a betegség ellen, de nem a kullancs ellen. Szépséghibája, hogy az egy hónap rövid, és hogy az injekció helyén, főleg érzékeny állaton csúnya duzzanat jelentkezhet. Permetezőszerek közül az Insecticid 2000, vagy a Biokill adhat néhány napos védelmet. Séta, kirándulás, vadászat előtt érdemes használni. Védelmi szempontból hasznosnak tartjuk a parazita elleni nyakörveket. Nyílván minden forgalomban lévő szert nem próbáltunk, ezek az adatok saját tapasztalataink, olyan orvosi vélemény, mely kereskedelmi, üzleti, és reklám érdekeket nem tartalmaz. Összefoglalva mit javasolhat az állatorvos? Használjuk a megelőzés módszerei közül a beváltakat, melyek mind kutyánk, mind saját praktikus szempontjainak megfelelnek! A veszélyes időszakokban, területeken gondoljunk az előfordulás lehetőségére!

Ha gyanunk felmerül, hogy az állat beteg, ne várjunk, azonnal kezeltessük, megfigyeléseink elmondásával segítsük az állatorvost munkáját!

Szerző: Dr. Kereszty Gábor
Forrás: http://www.dfmk.hu/