Gyerek a kutyához

Ha gyermek érkezik a családba, a kismamák (a kisnagymamák, apák, rokonok pedig méginkább) aggódni kezdenek, sőt egyesekben felmerül, hogy akár megszabadulnának addig dédelgetett kedvencüktől, mert a gyerek mindennél fontosabb ugye.

Kevés olyan körülmény van, ami arra késztetne, hogy megváljak a kutyámtól, és úgy vélem a gyermek érkezése sem ilyen. Mielőtt outsidernek címkézne bárki: mi is első babánkat várjuk, lakásban tartott kutyánk van, de kutyaoktatóként teljesen biztos vagyok benne, hogy semmilyen probléma nem lesz, természetesen be kell tartani pár szabályt.

Normál esetben a kutyának gond nélkül el kell fogadnia a család (falka) bővülését. Normál eset alatt azt értem, hogy a kutya nem a család zsarnoka, tudja, hol a helye a falkában, (leghátul) és szociális viselkedése, valamint idegrendszere normális. Ekkor elfogadja azt, hogy a kölyöknek (leendő gyermekünknek) különleges helye van a falkában, vagyis szent és sérthetetlen. Kutyaősöknél, farkaséknál sincs ez egyébként másképp. Egy falkában a kölykök kívül esnek a sorrenden, egy bizonyos életkorig gyakorlatilag bármit megtehetnek, így tehát kutyánknak sem idegen, hogy elfogadja ezt, azonban ne nehezítsük meg a dolgát, ne várjuk tőle azt, hogy tolerálja adott esetben életkörülményeinek teljes változását, főleg, ha eddig mi sem voltunk helyzet magaslatán.

Mit tehetünk?

Vegyük előre a legrosszabb esetet, nevezetesen ha eddig finoman szólva sem voltunk "falkavezérek", Bobika mondhatni azt csinált amit akart, tulajdonképpen nekünk is odakapott néha etetéskor, fűvel fával összeverekedett a parkban, és egyéb nyalánkságok. Nézzünk magunkba, ez most nem a mellébeszélés ideje. Ha így állunk, ebben az esetben valóban van okunk az aggodalomra, bár azt kell mondjam régen rossz, ha csak most kezd el zavaró lenni ez a dolog. Ha van még pár hónap a baba érkezéséig, itt az utolsó pillanat, hogy felkössük a nadrágot, iratkozzunk be kutyaiskolába, szocializációs foglalkozásra, (www.problemaskutyak.hu; www.kutyasuli.hu; www.ormezoikutyasuli.hu) mert nagy valószínűséggel szükségünk lesz rá. Ha a gyermek érkezését követően akarjuk megváltoztatni viszonyunkat, hatványozottan nehéz dolgunk lesz, ráadásul a kutya összeköti a gyerekkel a változásokat, és ha nem tudunk kezdettől fogva vezérként viselkedni (márpedig eddig nem tudtunk/nem próbáltuk), ez még több nehézséget, sőt veszélyt jelenthet. Ez és csakis ez az egyetlen eset, amikor - főként nagy testű, és domináns viselkedésre különösen hajlamos kutya esetében - javaslom azt, hogy az állatnak esetleg új gazdát keressünk, de előtte mindenképpen konzultáljunk szakemberrel, minden probléma orvosolható általában, bár nem szépítek, a gazdának időt és energiát kell belefektetnie.

Remélhetőleg azonban a többség nem ilyen rossz helyzetből indul. Ha úgy véljük kutyánkkal megfelelő a viszonyunk, akkor is érdemes átgondolni a következőket:

Megváltozik e a kutya helye, mozgástere a házban/lakásban a gyerek érkeztével?
Ha igen (mondjuk eddig bejöhetett a hálóba/házba/nappaliba, de ezt ezután nem szeretnénk) akkor ezt érdemes már mostantól betartatni, hogy mire a baba megérkezik, ez a kutyának már megszokott legyen. Túléli, nyugalom. Autóban ugyanez. Ha eddig az egész autóban mozoghatott kutyánk, de a gyerek mellett boxban utazna, vegyük meg a boxot már most és kezdjük el beleszoktatni ebünket.

Tudunk a vele foglalkozni ezután is ugyanannyit? Érdemes e hozzászoktatni a kutyát máshoz/mást a kutyához?
Ha eddig anya kicsi kutyája volt, de a gyerek érkeztével apára hárul a sétáltatás, akkor apuci jobb ha már az utolsó hónapokban hozzákezd a hajnali séták kivitelezéséhez, ő sem árt ha megszokja…(Nálunk például ez a helyzet, drága férjem az elmúlt 3 évben ha háromszor sétáltatott kutyát, na de majd most) Ha a szülés előtti/utáni napokban ismerősre bíznánk, panzióba adnánk a kutyát, nem baj, de már most vigyük el oda néhányszor, hogy szokja ezt is.

Új bútorok, cuccok.
Ezekkel is ismertessük meg a kutyát korábban, mire a gyerek megszületik már nem is fogja érdekelni a kiságy, meg a pelenkázó.

Új szabályok.
Remélhetőleg a kutyánk már ismeri a tiltószó lényegét és képes megérteni, hogy bizonyos dolgokhoz nem nyúlhat , de a család bővülésével ezek új értelmet nyernek. A leeső cumi, a kakis pelus, végtelenül érdekes dolgok egy kutyának. Nem mondom, hogy kérjünk kölcsön ilyesmit a tréningezéshez, de - szintén legyünk őszinték önmagunkhoz - ideje bevallani, ha kutyánkat nem tudjuk letiltani tárgyakról, és rágyúrni a dologra.

Pórázon vezetés.
Babakocsival a másik kezünkben még sokkal röhejesebbek leszünk a póráz végén lobogva. Sétáltatási pórázfegyelem, hajrá, hajrá.

Látott már a kutyánk gyereket közelről?
Főleg bizonytalanabb, félősebb kutyáknál lehet az gond, hogy a felnőttekéhez képest más arányú, kisebb, fura mozgású, hangú, hirtelen mozdulatokat tevő gyerekektől tartanak, esetleg félelemből odakapnak, de a túlzottan gyerekimádó, vehemens kutyákat is érdemes tréningezni a visszafogottabb viselkedésre. Ismerős, lehetőleg kutyákkal jól kommunikáló, attól nem félő gyerekek társaságát keressük, természetesen felügyelettel, extrém esetekben szakember segítségével.

Összességében fontos tehát, hogy minden olyan változást, ami a gyerek érkeztével várható, igyekezzünk már korábban, fokozatosan bevezetni, illetve fokozottan ügyeljünk arra, hogy a megfelelő falkasorrendet még a gyerek érkezése előtt kialakítsuk.

Maga az állattartás egyébként - az alapvető higiénés szabályok betartása mellett - nem veszélyes a kismamákra, illetve a babákra. Természetesen a rendszeres takarítás, a kutya/macska bolha és féregmentesítése, az oltások megléte alapvető követelmény, azonban ha mindez megvan, akár lakásban is problémamentes lehet az együttélés, a gyereknek pedig nagyon nagy élményt és sok tanulási lehetőséget jelent a kutyával együtt felnőni.

Ne feledjük: Mikor állatot vettünk magunkhoz, felelősséget vállaltunk érte, és ennek a gyermek érkeztével is meg kell maradnia.

SN
-------------------------------------------------------

Folytatjuk….