Gyerek a kutyához 2.

Megszületett, hazavisszük! Én még nem tartok itt, de nemsoká. Ezúttal azokat a dolgokat veszem sorra, amik a gyermek érkezése után merülhetnek fel.
Ha betartottunk minden szabályt, elvileg nem lehet baj, de előfordulhat, hogy esetleg kutyánk nem úgy reagál, ahogy vártuk. Mindenképpen hagyjunk időt a család minden tagjának, így a kutyának is, hogy megszokja a változásokat. Előfordulhat, hogy a kutya élénk érdeklődést mutat a gyermek iránt, nem mozdul a gyerekszoba elől, felpattan minden hangra. Az is lehet, hogy a gyermek sírása félelmet kelt benne, ugatni kezd, vagy elbújik. Lényeg hogy mi ne lihegjük túl a kérdést. Ha a kutyánk nem extrém módon reagál a változásokra, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani az egésznek. (Ha túlzottan babusgatni, nyugtatgatni kezdjük a kutyát, az azt az érzést kelti benne, hogy valóban van valami probléma, amitől félni kell.) Pár nap alatt meg fogja szokni a jövevényt, illetve azt, hogy esetleg felborul a család életritmusa, anya éjjelente három négy alkalommal karikás szemekkel matat a konyhában, vagy a fürdőben, esetleg apa járkál a folyosón a furi hangot kiadó csomaggal.
Ezekkel meg fog birkózni kutyánk, azonban arra érdemes figyelni, hogy a gyermek körüli teendők, problémák okozta feszültséget ne a kutyán vezessük le, valamint arra is, hogy azért számottevően ne változzon a kutyára fordított idő. Nyilván kevesebb energia jut rá, és ezt normális kapcsolat esetén az állat tolerálja is, de ha eddig napi 4-5 órát töltöttünk aktív kutyázással és most 3X5perc séta van, akkor azért ne csodálkozzunk, ha kutyánk viselkedése is változik, mégpedig nem a jó irányba.

Ami nagyon fontos:

Bármennyire is barátságosan és lelkesen viselkedik kutyánk a gyerekkel, SOHA ne hagyjuk őket együtt felügyelet nélkül, kb az elkövetkezendő 8-10 évben.(Nyilván ez kutyaméret függő is.) A média előszeretettel foglalkozik azokkal a borzalmas de egyébként meglehetősen ritka esetekkel, mikor a család kutyája/kutyái súlyosan megsebesítik, vagy megölik a gyermeket. Ezeknek a valóban tragikus eseteknek szinte mindegyike megelőzhető lett volna megfelelő állattartással, és szülői odafigyeléssel. A "családi kutyáról" gyakran kiderül, hogy kerti láncon tartott szocializálatlan állat, akit egyáltalán nem szoktattak gyerekhez, de a világ többi részéhez se nagyon. Valóban vannak domináns viselkedésre hajlamos fajták, amiknek a tartása még nagyobb körültekintést igényel, de nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban az egyed tartási körülményei számítanak és nem a fajtája, valamint, hogy a kutya nem előre megfontolt gyilkos szándékkal támad, nem is féltékeny, vagy gonosz, "csupán" gazdája nevelési hibáinak elszenvedője. De a kutya akaratán kívül is okozhat sérülést a gyermeknek, és ne szépítsük, a balesetek egy része azért adódik, mert a gyerek az, aki nem tartotta be a játékszabályokat.

Ezért, ahogy nő, úgy szemünk fényét igenis meg kell tanítani arra, hogy hogy illik kutyánkkal bánni. Egy kutya sem köteles elviselni a folyamatos nyúzást, fülhúzást, szemkinyomást, egyebeket. Tanítsuk meg a gyereket arra, hogy a kutyát a helyén hagyja pihenni (így az eb el tud oda vonulni, ha már elege van a csemetéből), ne nyúljon a kutya tányérjába, ne zavarja, mikor eszik. (Ez akkor is legyen így, ha biztosak vagyunk benne, hogy kutyánk nem fogja bántani ilyen esetben, már csak ezért is, mert nem minden kutya olyan, mint a miénk…)

Mivel jó esetben gyerekünk nem fog félni az állatoktól, sőt kutya mellett cseperedve minden jószág haver lesz, ezért arra is fordítsunk gondot, hogy a gyermeket megtanítsuk az idegen kutyákkal való viselkedés szabályaira. Vigyázzunk, ne ijesztgetés legyen belőle (a hátamon feláll a szőr, mikor úgy rángatják el anyukák a gyereket a kutyámtól, hogy "vigyázz, mert megharap!"), de magyarázzuk el, hogy léteznek barátságtalan kutyák, ezért mindig a gazdit kell előbb megkérdezni, hogy megsimogathatjuk e, kerítésen nem szabad benyúlni, mert a kutyusnak az a dolga, hogy őrizze a házat, nem illik etetni idegen kutyust, mert neki sem szabad idegenektől ételt elfogadni, stb. A www.nemharapok.hu oldalon nagyon sok jó tipp, sőt letölthető anyag van a gyerekek oktatásához.

Ha esetleg fordított eset van, és a kutya kerül később a házhoz, nagyjából ugyanezek a szabályok érvényesek, megspékelve azzal, hogy egy kölyökkutya nincs tisztában a házszabályokkal. Ha esetleg cseperedő gyermekünk könyörögne kutyáért, tudnunk kell, hogy egy gyerek 13-14 éves kora előtt nem képes teljes mértékben gondoskodni egy kutyáról, ezért csak akkor vegyünk állatot a házhoz, ha mi magunk is szeretnénk, és tudjuk vállalni gondozását. Egy kamasz gyerekre esetleg már bízhatunk hozzáillő kutyát, de számolnunk kell azzal, hogy az életkörülmények változása (egyetem, külföldi ösztöndíj stb.) miatt az a jószág is ránk maradhat.

SN