Amikor a kis négylábú megszületik, sokkal közelebb áll ősi állapotához, mint bármikor élete későbbi szakaszaiban. Ekkor lenne a legtöbb "esélye" arra, hogy beilleszkedhessen eredeti - az ember mellé kerülés előtti - környezetébe. Persze akkor, ha egy vadonélő falka újdonsült tagjaként látná meg a napvilágot.
Ebben az időszakban "még csak" a tenyésztés okozta módosulások befolyásolnák a kilátásait. A kutya azonban - mint a jó alkalmazkodó képességű élőlények - képes arra, hogy egy merőben új világban is feltalálja magát.
A Csendes óceán egy lakatlan
szigetcsoportján a leves-teknősökről készített filmet egy forgatócsoport, nem akármilyen meglepetés várt rájuk. Egy kutyafalkával találkoztak, melynek ottlétére csak nehezen találták meg a magyarázatot. Történt ugyanis, hogy a második világháború e kieső élőhelyet is elérte, japán katonák állomásoztak rajta. Visszavonulásukkor négylábú társaikat sorsukra hagyták. Az élet nem kecsegtette az itt maradt ebeket nagy bőséggel, mert lett légyen is bármilyen paradicsomi a klíma és a növényzet, számukra elérhető ennivaló nemigen akadt. Az ebek ősi ösztöneikre hallgatva falkába verődtek és alkalmazkodtak a környezet kihívásaihoz. Az igazi meglepetés pedig itt következett: Rejtélyes módon megtanultak halat fogni a szigetet körülvevő nagy kiterjedésű korallzátonyon, ezzel biztosítva túlélésüket generációkon keresztül.
Bármely környezetnek vannak sajátosságai, melyekhez az abban élő kutyáknak alkalmazkodni kell. Ösztönös adottságaik, képességeik a túlélés szolgálatába állnak. Az emberi környezet sem rejt kevesebb veszélyt, mint az eredeti, az ehhez való viszonyulást is meg kell tanulni, ebben pedig nagyon nagy szerepe van a kiskutyát az alomban, születése után érő hatásoknak.
Az anyakutya az emberi környezetben már tapasztalatokat szerzett a túlélés módjáról, ismeretekkel rendelkezik a különböző dolgokhoz való viszonyulásról. E tudás továbbadása az egyik fontos letéteményese annak, hogy a kölyökkutya megtalálja a helyét az emberi társadalomban és saját fajtársai között. Az anyjától tanulja, hogyan viszonyuljon gazdájához és más emberekhez. Jól megfigyelhető a különbség a rossz tapasztalatokkal rendelkező, kóbor anyától származó és a kiegyensúlyozott családi környezetben világra jött egyedek viselkedése között.
A kölyök megjelenése a fizikai világban számára fájdalmakkal és kellemes érzésekkel jár, ezek az első élményei. A biztonság érzését az anya személyesíti meg az élet első heteiben. A szocializáció és a hierarchia harc már egy napos kortól elkezdődik. Bár a kölykök még napjaikat gyakorlatilag csak evéssel és alvással töltik, már ezt is együtt teszik. Érzékszerveik még alig működnek, de már keresik egymás közelségét, összebújnak, hogy melegítsék egymást, vagy épp tülekednek a tejért.
Egy olyan kiskutya, mely életteli alomban nőtt föl, jobb eséllyel indul az inger-kavalkáddal rárobbanó külső világ felé. Már ilyen kis korban megélhet dolgokat, magáévá tehet fontos tapasztalatokat. Az egészséges fejlődés menetében a cseperedő gombócot egyre inkább érdekli a külső környezet, egyre kíváncsibb lesz. Előbb testvéreivel közösen, majd egyre többször már magában is felfedezőútra indul. Egy jó gazda, tenyésztő, biztosítja a megfelelő inger-környezetet a különböző stádiumokban. Az első időkben a nyugalmat, majd fokozatosan a világ megnyílását, az egyre erősebb ingerekkel való találkozást és a kapcsolatteremtést az emberekkel. Ezek az ingerek óhatatlanul is néha megrémítik a kölyköket és ezt nem is szabad elkerülni, még ha látszólag ártalmasnak is tűnik egy-egy szituáció okozta stresszes állapot. Természetesen ez csak ésszerű határig igaz. Kell, hogy olyan hatások érjék a csöppségeket, melyek életkori sajátosságaikhoz, terhelhetőségükhöz illeszkednek. Ártalmas mind az ingerszegény, mind pedig a túlzott stresszes környezet. Az ideális mértéket az embernek kell megéreznie, tudni kell azonban, hogy a különböző almoknál ez más és más állapotot jelenthet. A tenyésztőnek nagy segítséget jelenthet az anyakutya viselkedése, az ő reakcióiból sok mindent le lehet szűrni.
Korom Gábor
kutyaiskola vezető
