A nevelés, a helyes szerepek

Az ember gondoskodik a kutyáról és nem fordítva.
A nevelés egyik nagyon fontos feladata a pozíciók kijelölése. A család korunkban ugyanazt a szerepet tölti be a kutya számára, mint az ősi időkben a falka. Most ez az a szociális közösség, melyben a kutya az életét éli, s melynek viszonyai meghatározzák életminőségét. Egykor a falka egyik legfőbb közös tevékenysége az élelemszerzés volt. Közel sem hasonlítható ez össze azzal az élménnyel, melyet a hipermarket pénztárához vezető hosszú sorban átélünk, miközben a kutya a parkoló autóban vár ránk.

A vadászatokon betöltött szerep, a pontos összhang, a zsákmány űzése, menekülésének megakadályozása, már önmagában megkövetelte, a szoros együttműködést a rendet, fegyelmet. Ha a rendszer nem működött, a vadászat sikertelen volt és a falka éhen maradt, ez pedig hosszútávon akár vesztüket is okozhatta.
Mostanság kevés ilyen direkt lehetőség van arra, hogy a csapat tagjai összecsiszolódjanak. A különböző kutyás sportok adnak teret e hiány pótlására, illetve a lelkiismeretes és ügyes gazdák meglelik erre az egyéb lehetőségeket.

A vadászat célja az élelemszerzés volt. Az elejtett zsákmányon azután osztozott a csapat ki-ki rangja szerint - a vezér jóváhagyásával - kapta meg részét. Bizony a rangsorban lejjebb helyezkedők sokszor csak kevés vagy gyenge táplálékhoz jutottak. Az éhezés mindennapos dolog volt ebeink őseinél, egy-egy nagy lakomát több napos, esetleg hetes éhkopp követett.
Manapság a probléma sokkal inkább az, hogy a kutya túl van etetve. Itt nagyot hibázunk! Nem lenne szabad sem mennyiségben, sem minőségben túletetni a kutyát. Egyrészt, mert bármilyen hihetetlenül hangozzék is, a szervezetnek meg kell tanulnia a tápanyagot megfelelőképp hasznosítani, s a túletetéssel éppen ennek dolgozunk ellen. Másrészt pedig a jóllakottság az ősi időkben nem volt mindennapos, természetes állapot. Félreértés ne essék, nem éheztetni kell a kutyát, de célszerű akkora mennyiséget adni, melynek elfogyasztása után még mindig enne őkelme. Tanácsos ezentúl hetente egyszer egy éheztető napot is tartani, mind egészségügyi, mind pedig nevelési célzattal. A sors úgy hozta, hogy a jóléti társadalmakban nem kell minden nap közösen felkerekedni a betevőért. Viszont a kutya függ az embertől, és ha már így van, ezt nyomatékosítani is kell. A gazdának gondoskodnia kell kutyájáról, ő felel azért is, hogy ne szaladjon ki az útra, hogy ne harapjon meg másokat, stb., egyszóval, hogy megtanuljon velünk együtt élni az ember által teremtett világban.

Többen nem tulajdonítanak jelentőséget annak, hogy elkényeztetik a kutyát, pedig ez korunk kutyatartásának egyik legnagyobb rákfenéje.

A fiatal házaspár spánielje olyan figyelemmel volt körülvéve, hogy bárki megirigyelhette volna helyzetét. Az asztal mellett külön helye volt, együtt evett a gazdákkal, szabad feljárása volt a fotelba, ágyba, óvták széltől-víztől. Aztán egy nap megtudták, hogy új jövevény van érkezőben. A család boldogan készült a baba érkezésére és közben a kutya kissé háttérbe szorult. A gondos gazdik észrevették a kutyus érzelmi válságát és ezután kényesen odafigyeltek arra, hogy meg ne bántódjon valamin.
Egy szép tavaszi napon megszületett a család legifjabb tagja. Az első napok eufóriája óhatatlanul is mellékszerepre kárhoztatta négylábú hősünket, de kínos odafigyeléssel még igyekeztek megőrizni a kutya helyét az újonnan felállt rendben.
Két esztendő telt el és a kis négylábú egyre többször kapott szidást számára érthetetlen okból. Például azért, mert a leterített szép fehér pelenkára vackolt, vagy mert a jó illatú jópofa új játékokkal a szájában rohangált. A világ egyre furcsább, zavarosabb lett körülötte. Aztán egy nap bekövetkezett az elkerülhetetlen. A legkisebb kétlábú a helyére tört és délutáni szunyókálásából felriasztva az ebet, a fotelról le akarta cibálni. Hősünk úgy járt el, ahogy ösztönei diktálták. Ha már a falka gyenge kezű vezetője nem rendszabályozza meg a törpe kétlábút, hát majd ő megteszi, hiszen alatta áll a rangsorban.
Csúnya harapással szállították be a gyereket az ügyeletre. A család fejének nem maradt más választása, a kutyának mennie kellett!

Ebben a példában egy teljesen általános, hétköznapi eseményt tártunk fel. Ez volt "a gonosz, hálátlan kutya esete". A gazda sosem értette meg, hogy mi történt, kutyája miért támadt a gyermekére. Miért volt ilyen hálátlan hozzájuk, mikor ők annyi minden jóval elhalmozták.
A gazda egy művilágot kreált a kutyának, elhitette vele annak valóságát és tényleges "rangja" fölé emelte. Addig, amíg "gyermekszerepben" tartották a kiskutyát, szinte bármit elnéztek neki, azonban a saját csemete megjelenésével ez a szerep lecsúszott, így már egészen másként ítéltetett meg tetteiért és sajnos csak az az egy dolog nem derült ki, hogy mindezekért elháríthatatlanul a rövidlátó és egoista ember tehetett.

Nem szabad a kutyával kényünk-kedvünk szerint bánni: olyan szerepbe emelni, melynek betöltését sem képességei, sem civilizációnk berendezkedése nem teszi lehetővé!
Amikor a gazda megírta a játékszabályokat, ostobán viselkedett, s ennek levét saját gyermeke és a kiskutya itta meg. Az ember, ember, a kutya, pedig kutya. E két lény egészen más adottságokkal rendelkezik. Az egyik azt szereti, ha díszes házát a szomszédok megcsodálják és fényes kilincse gazdagságát, sikerét hirdeti, míg a másik valójában mást sem szeretne, mint jó gazdát követni, aki leveszi a felelősséget a válláról. Ha valaki ezt nem ismeri fel, az sötétben tapogatózik és oktalan módon veszélyeztetheti a külvilágot, más embereket, s ha nem tekint előre, bármikor beleeshet saját ostobaságának gödrébe, ahol már fáj is.
A jó gazda meg kell teremtse a kutyalét körülményeit az emberi közösségben. A családban minden ember magasabb rangban kell hogy álljon, mint a kutya. Ezt egyébként a kutyák egészséges választása is elősegíti, csak mi rontjuk el később.

A korábbiakban szó esett a helyes szerepek pozíciók tisztázásának fontosságáról. Mivel pedig bizonyos kínálkozó lehetőségeket a kölyök korban meg kell ragadjunk, ismételjük át mi a gazda feladata, melyek azok a kitűnő sanszok, amiket megragadhatunk, s amelyek abszolút erőszaktétel nélkül segítségünkre lehetnek a kívánatos rend, a szabályok felállításában.

- A kölyökkutya, amikor kezd magabiztossá válni, hajlamos lesz arra, hogy megfeledkezzen a róla gondoskodó gazdáról. A séták közben rengeteg érdekes dolgot tapasztal és ez még inkább arra sarkallja, hogy ne nézzen maga mögé. Az okos gazda már ilyenkor odafigyel, és ha a kiskutya a kelleténél messzebb kalandozik ő már nem követi, sőt ellenkezőleg, elfordul tőle. A kívánt hatás nem marad el. A kiskutya megtanulja, hogy folyamatosan odafigyeljen a gazdájára, ez így kell legyen, így van rendjén! Tovább fokozva a hatást keressük azokat a lehetőségeket, amikor egy óvatlan pillanatban el tudunk rejtőzni a kis csahos elől, lehetőleg úgy, hogy miközben az ő számára mi elveszünk, azért közben szemmel tudjuk tartani. Rendkívül jó módja ez annak, hogy tekintélyt szerezzünk, az irányunkban megnyilvánuló tiszteletét mélyítsük.

- Az élelem megszerzése és elfogyasztása ősi rituálé. Ez a legjobb lehetőség arra, hogy kutyánkkal elfogadtassuk a neki szánt szerepet. Jan Fennel, Magyarországon is megjelent remek könyve, a "Kutyapszichológia" kínál erre nekünk egy módszereket. Történetesen, hogy a falka viszonyokat leutánozva, imitálva hogy a "vezér" is fogyaszt a zsákmányból, kényszerítsük kutyánkat türelemre, arra hogy kivárja a sorát.
Tehetünk azonban egyszerűen úgy is, hogy megdolgoztatjuk, tehát ülnie kell amíg a gazda, a "vezér" oda nem engedi. Itt némi segítséget kap az, akinek a kutyája már ismeri az alap engedelmességi formulákat. Lehet fokozni a hatást az idő növelésével, illetve avval, hogy közben mi elrejtőzünk és akkor is engedelmeskednie kell, ha nem lát minket.
Ha módunk van rá azonban praktikus, hogy semmilyen közvetett elemet ne iktassunk be. Ne ültessük csak rakjuk az orra elé az ételt, ami egyelőre nem az övé, hagyjuk ott és csak akkor, amikor engedélyeztük, "meghagytuk neki", eheti azt meg.
Szintén kitűnő technika a kapcsolat helyreállítására pl. a hazaérkezéskor öt percig a kutya figyelmen kívül hagyása, valamint hogy bármely kapu, átjáró átlépése csak engedéllyel történhessen és a gazda után. Gondoljunk csak arra hogy milyen vezér az aki hazatérve körül ujjongja a csapat alacsonyabb rangú tagjait, vagy engedi hogy a közös akciók során bárki azt tegyen amit akar!

Eme egyszerű praktikáknak olyan erős hatása van, hogy szinte nincsen kiképzési formula, mely felérne velük. Egy tény: ezek hatása nem egyik pillanatról a másikra nyilvánul meg, miként egy-két terrorisztikus módszernek, ellentétben azonban azokkal, roncsolás-mentes és igazi benső kapcsolat építő.
Ha a gazda eme értékeket nem téveszti szem elől, tartalmas és hosszútávon gyümölcsöző kapcsolat alapjait rakja le. Segítve ily módon kutyájának eligazodni a világ dolgaiban.

Korom Gábor
kutyaiskola vezető