Kutyaiskolánkat egyre gyakrabban keresték meg a gazdik azzal a kérdéssel, hogy hova menjenek kutyájukkal nyaralni, nincs-e valami kimondottan nekik való program. Az egyre növekvő igénynek nem tudtunk ellenállni és tavaly elhatároztuk: kutyás tábort szervezünk!

Azt biztosan tudtuk, hogy vízpartra szeretnénk menni, hiszen a nyári melegben kutyának és gazdának egyaránt szüksége van a hűsítő fürdőzésre. Hosszas telefonálgatások és a fél ország beautózása után ráakadtunk az ideális helyre Dombrádon. Igaz nincs túl közel, de a kemping a Tisza-parton fekszik, háromféle szálláslehetőséget is kínál (sátor, szoba, faház), amelyek mindegyikébe beengedhetők a kutyák. Elhelyezkedése is ideális, nem egy zsúfolt nyaraló övezetben van, így a kempingen kívül sem zavar senkit a sok kutya. 5 perces sétára közért, étterem, büfék, szabad strand. Egyszerűen tökéletes!

A hétfő délutáni tábormegnyitón több, mint 90 embert és 70 kutyát köszöntöttünk. Bemutatkoztak iskolánk kiképzői, majd ismertettük a heti programtervet és a házirendet. A kutyákat tudásuk és méretük alapján csoportokra osztottuk, ez alapján vehettek részt a napi engedelmes foglalkozásokon, ki-ki igénye szerint.

Igyekeztünk a kutyás programokat a hűvösebb napszakokra tenni, így az agility-vel nyitottunk reggel fél 8-kor, aztán volt engedelmes foglalkozás. Meglepetésünkre a társaság jó része boldogan ment még mindezek előtt hajnalban nyomkövetni a közeli szántóra, pedig a felkelés nem lehetett könnyű az esti mulatságok után.

Délután hat órától a Népszigeti Kutyaiskola saját fejlesztésű kutyás játékát, az EBathlont játszhatták a kutya-gazda párosok. A hét végén ebből egy versenyt is rendeztünk kezdő és haladó kategóriában, ahol a szórakozáson kívül finom kutyacsemegéket lehetett nyerni.

A nyári meleg, a sok játszótárs és a gazdag ingerkörnyezet miatt a kutyákat nem volt nehéz kifárasztani. A reggeli foglalkozások után még megúsztattuk őket, aztán többségük délutánig pihent. Erre a célra biztosítottunk olyan árnyékos helyeket, ahol egymástól távol ki lehetett kötni őket. A táborban a kiképzők folyamatos ügyeletet tartottak, így ha a gazdi el is ment a táborból, kutyáját biztonságban tudhatta.

A héten két előadást is tartottunk az érdeklődőknek. Az első a kutyával való kapcsolatunkról, a helyes tartásról, míg a második a Klikkerképzés alapjairól, a módszer előnyéről és működéséről szólt. Ez annyira megfogta a gazdikat, hogy kérésükre bemutatókkal és játékokkal szemléltettük a klikker használatát a gyakorlatban.

Minden nap tíztől ötig szabadfoglalkozás volt, amit főként strandolással, sportolással és különböző versenyekkel, játékokkal töltöttünk.

A tábor egyik legemlékezetesebb eseménye a frizbi-bajnokság volt, ami egész héten át zajlott. 4 fős csapatokban lehetett nevezni és kapura ment a játék. A versenybe mindenki nagyon belelendült, a döntő meccseken már izzott a levegő. Végül a "komáromi" csapat bizonyult a legjobbnak.

A többi játékban két nagy csapat játszott egymás ellen. Az egyik ilyen a vizi-verseny volt, ahol először vizibiciklivel, majd kenuval kellett minél előbb átérni a túlparta és vissza, különböző megkötésekkel. Például mindig kellett legyen egy kutya is a fedélzeten. A kicsi kutyák itt előnyben voltak, hiszen nem mindegy, hogy hány plussz kilót kell szállítani, ráadásul könnyebb őket ki-be pakolni és a borulás veszély is jóval kisebb velük. A játék során nagyon figyeltünk a kutyákra, volt, aki még mentőmellényt is tett a sajátjára. :)

A hét vége felé rendezett vizilufi csatát a bírók sem úszták meg szárazon. Itt az volt a feladat, hogy el kellett lopni az ellenség zászlóját, de csak száraz pólóval lehet zászlót szállítani. Voltak védők, támadók, kapitányok és víz, sok-sok víz.

Az esték többsége közös sütéssel-főzéssel, játékokkal, beszélgetéssel telt, néha éjszakába nyúlóan. Kutyás és nem kutyás témák egyaránt terítékre kerültek. Érdekes volt összevetni a különböző tapasztalatokat és véleményeket, sokat tanultunk egymástól.

A fentieken kívül egyéb programok és kalandok is akadtak. Lehetett rexezni, dartsozni, ping-pongozni, focizni, tollasozni, röplabdázni. Hajókkal fedeztük föl a Tisza vadregényes kanyarulatait. Sőt, voltak akik a Tisza élővilágát is jobban szemügyre vették és egyben tesztelhették kutyájuk vizimentő-képességét, sikerült ugyanis beborulniuk. Az egyik vizibicikli is feladta a leckét az őt tekerőknek, mikor lapátja beszorult és csak körbe-körbe lehetett vele haladni. Szerencsére minden két- és négylábú sérülésmentesen úszta meg a tábort, az egyetlen kisebb seb egy focizásnál történt esésből keletkezett.

Bizony, ha az ember jól érzi magát, gyorsan repül az idő. Ez a hét szinte elröppent, de nagyon sok jó emléket hagyott a résztvevőkben. Semmilyen konfliktus nem akadt, sem a kutyák, sem a gazdák között. Ez a tábor volt az igazi nyaralás kutyások és kedvenceik számára. Nem véletlen, hogy mindenki úgy búcsúzott: Jövőre is jövünk!

És végre újra itt a nyár, kezdődhet újra a kaland…

Vámosi-Nagy Nóra