Az igazi K9 - Kutyák a II.Világháborúban

A K9 feliratú pólók, pulóverek, hámok és egyéb termékek közkedveltek kutyás körökben, sőt Jerry Lee is K9-es rendőrkutya volt a filmben elhangzottak szerint. De mi valójában a K9 és honnan ered az elnevezés. A választ a II. világháború idején, Amerikában kell keresnünk.

Pearl Harbour után nem sokkal, az Amerikai Kennel Club és egy „Kutyák a védelemért” nevű csoport kutyatulajdonosokat keresett, hogy minőségi állataikat katonai célokra adományozzák. A hazafias érzelmű amerikaiak több ezer kutyát adtak így a hadseregnek.

1942 márciusában megalakult az úgynevezett K-9 alakulat az „újoncok” kiképzése végett. Ez a kifejezés azután általánosan elterjedt a hadikutyák képzésénél, illetve később a hadseregen kívül is. Talán kevesen tudják, de a K-9 nem valami titkos kód, egyszerűen egy fonetikus szójáték az angol „canine” szóból.

A „beszolgáltatott” kutyák eleinte több mint 30 fajtából kerültek ki, később szűkült a kör, és már többnyire csak német juhászokat, belga juhászokat, dobermannokat, és óriás schnauzereket alkalmaztak. A szervezet közel 19.000 kutyát kapott 1942 és 1945 között, ezek 45 százaléka azonban alkalmatlannak bizonyult a kiképzésre.

Az első tervek csupán 200 kutya kiképzését vették célba, de ezt hamar túlszárnyalták. A „Kutyák a védelemért” csoport magasan képzett civil trénereket alkalmazott, akik mindannyian önkéntes alapon, fizetség nélkül vettek részt a programban. Az őrzésre kiképzett kutyákra igen nagy volt az igény, így a program túlnőtte az eredeti kereteket, 1942-től már a tengerészet és a parti őrség számára is küldtek ki kutyákat. A kutyák 8-12 hét alatt kapták meg az alapkiképzést, ez alatt kellett alkalmazkodniuk a szigorú katonai rendhez. Megtanulták végrehajtani az alap feladatokat, mint pl. ül, marad, hozzám, és egyebek. A kiképzés része volt továbbá, hogy elviseljék a szájkosarat, a gázmaszkot, és nyugodtan utazzanak katonai járműveken, valamint képesek legyenek dolgozni fegyverropogás közepette is.

A sikeres alapkiképzést specializálódás követte, az alábbi területeken.

Őrkutyák

Rövid pórázon dolgoztak szorosan a vezetőjük mellett, és feladatuk volt minden gyanúsat morgással, vagy ugatással jelezni. Elsősorban sötétben alkalmazták őket, katonai és civil objektumok őrzésére egyaránt. Legfontosabb szerepük az volt, hogy megvédjék vezetőjüket attól, hogy hátulról leüssék, vagy lesből megtámadják.

Felderítő kutyák

Az őrkutyákkal ellentétben, ők csendben dolgoztak, feladatuk volt az orvlövészek, vagy más ellenséges erők felkutatása a kijelölt területen.

Hírvívő kutyák

Ezek a kutyák két vezetővel dolgoztak és megtanultak csendben, rejtőzködve közlekedni közöttük. Összesen 151 hírvivő kutyát képeztek ki Amerikában a II. világháború alatt.

Aknakereső kutyák

Taposóaknákat, és egyéb robbanó szerkezeteket kerestek. 140 ilyen kutyát képeztek ki, de csak két egységet vetettek be, mindkettőt Észak Afrikában, ahol problémák voltak a háborús körülmények közötti kereséssel.

Végül összesen 10.425 kutyát képeztek ki, ebből 9300 példány, őrkutya volt. Ezek legnagyobb része a parti őrségnek dolgozott és az ellenséges tengeralattjárók esetleges partközeli aktivitásait jelezték.

Az őrkutyák rendkívül sikeresek voltak, mert hihetetlen távolságról, közel 1000 méterről is képesek voltak jelezni az ellenséget, gyakran azelőtt, hogy láthatók lettek volna. A Csendes óceáni szigetek sűrű, és szinte állandóan félhomályos őserdeiben felbecsülhetetlen segítséget jelentettek, és a kutyás osztagokat bizonyíthatóan kevesebb meglepetésszerű támadás érte, mint a kutyátlanokat.

1944 előtt a katonai előírások nem engedélyezték, hogy állatokat tüntessenek ki, ezután azonban lazítottak ezen a szabályon, így kitüntették azokat a kutyákat, akiknek kétségtelenül a legnagyobb szerepük volt Amerika háborús sikereiben. Lássuk kik is voltak ők:

A leghíresebb háborús kutya minden bizonnyal Chips volt. Edward J. Wren adományaként került a hadsereghez. 1942-ben képezték ki, és elsők között hajózták be, így szolgált Észak Afrikában, Szicíliában, Franciaországban, Németországban és Olaszországban is. Biztosította a helyszínt többek között a Roosvelt Churchill találkozón Csablancában, 1943 januárjában. Szicíliában egyedül derített fel és kényszerített megadásra egy ellenséges gépfegyveres bunkert. Hőstetteiért ezüst csillag kitüntetésben részesült, ezt azonban a már említett szabály miatt visszavonták tőle. A háború végeztével visszakerült adományozójához,de néhány hónap múlva elpusztult, a háborús sérüléseinek utóhatásai következtében. 1993-ban a Disney stúdió TV filmet is forgatott róla, „Chips a háborús kutya” címmel.

Dick, a felderítő kutya a tengeri alakulatnál szolgált a Csendes Óceánon. Egy alkalommal nemcsak hogy felfedezett egy álcázott Japán tábort, de az öt bunker közül csalhatatlanul kiválasztotta azt, amelyikben tényleg rejtőzött ellenség, így lehetővé tette a meglepetésszerű támadást, egyetlen amerikai áldozat nélkül.

Visszatérés a civil életbe

A háború végeztével a terv született a háborús kutyák civil életbe való visszavezetésére. Rehabilitációs tréningen estek át, megtanulva, hogy az emberek immár barátságosak, továbbá tesztelték őket pl. kerékpárosokkal, illetve különböző zajokra adott reakciókkal. A leszerelés előtt állatorvosi ellenőrzésen is részt vettek. Az eredeti gazdához való visszajuttatásuk a kormány költségén történt, akikre pedig korábbi adományozójuk már nem tartott igényt, azoknak a „Kutyák a védelemért” szervezet keresett gazdát.

Az ezután következő háborúkban persze ismét alkalmaztak hadikutyákat A koreai háborúban 1500, Vietnámban 4000 kutya szolgált az Amerikaiak oldalán. Közülük 281 pusztult el bevetés közben.

A K9 elnevezés azóta is fennmaradt, és immár a civil kutyák is büszkén hordhatják a hámokat és egyéb felszereléseket.

SNóri

forrás: www.qmfound.com