Az etológia, mint viselkedéstudomány az állatok és az ember viselkedési kategóriáival foglalkozik. Megközelítésének lényege, hogy formailag meghatározható viselkedési egységeket elemez. Gyakran alkalmaz ún. funkcionális meghatározásokat is az adott viselkedés jellemzésére, elsősorban a megfigyelt jelenségek értékelése, értelmezése kapcsán. Ilyen komplex viselkedés pl. a játékos magatartás különböző megnyilvánulásai, amelynek értelmezéséhez elengedhetetlen a formai és funkcionális meghatározás egymást kiegészítő alkalmazása. Gondoljunk csak arra például, hogy a játékos agresszió egyes elemei (morgás, vicsorgás, stb.) pusztán formai elemeket tartalmazó definíció alapján nagyon nehezen lenne elkülöníthető a valódi agresszív megnyilvánulásoktól. A viselkedés valódi “értelmét" a rávezető akciók (“játékra hívás" vagy “fenyegető pózolás") és a kontextus egyéb módosítják, és a konkrét viselkedési elem formai meghatározása (pl. fülharapás) szükségképpen kiegészül funkcionális elemekkel (t.i. agresszív fülharapás vagy játékos fülharapás).

Az etológia alapvető jellemzője, hogy kérdésfelvetésében sajátos szempontrendszert érvényesít. Ennek lényege, hogy adott magatartási jelenség átfogó vizsgálata egyaránt kell érintse azokat a kérdéseket melyek a viselkedés konkrét mechanizmusára, biológiai funkciójára, az egyedfejlődés során történő megjelenésére valamint a biológiai evolúciós történetére vonatkoznak.

Az etológiai kutatás korábbi ismereteink, tapasztalataink alapján egy előzetes kérdésfeltevéssel kezdődik (pl. Képes-e a kutya értelmezni az emberi gesztikuláris jelzéseket? Milyen típusú gesztikuláris jelzéseket értelmez a kutya?). Ezt az előzetes hipotézisek megfogalmazása követi, amely valamilyen elképzelés alapján feltételes választ ad a kérdésünkre (pl. A kutya csak azokat a mutatásokat érti meg, amely során az ember mutatóujja végig az adott tárgy 1-5 centis közelében marad) . A hipotézis alapján kidolgozunk egy prediktív modellt, ami olyan jóslásokat tartalmaz, amelyek valamiképpen megfigyelésekkel, kísérletekkel ellenőrizhetők (pl. van két rejtekhely, az egyikben elrejtünk egy jutalomfalatot, és a kísérletvezető ún. "kitartott közeli és távoli" mutatásokat prezentál a kutyának. Az egyes mutatásoknál a mutatóujja és a rejtekhely között pl. 0-5 cm, 10-15 cm és 20-25 cm van). A kísérlet megtervezése után az adatgyűjtés következik, ezeket szakzsargonnal "pilóta-teszteknek" nevezzük (pl. letesztelünk 5 kutyát, és megnézzük, hogy milyen sikerességgel találják meg a mutatási típusok alapján a jó rejtekhely alatt a kaját). Ha pár adat megerősíti a hipotézisünket, akkor érdemes további adatokat gyűjteni (fogunk újabb 20-25 kutyát, és velük is megcsináljuk a kísérletet). Az egyes teszteket videóra vesszük, későbbi elemzés céljából.

Természetesen, ha elég sok adat összegyűlt, akkor azokat és a róluk készült videókat részletesen elemezni kell. Ez a munkafázis elég sok időt elvehet a kutatótól (akár félévet is). A kielemzett adatainkat, megerősített vagy épp elvetett hipotézisünket, elméleteinket ezután külföldi és magyar szaklapokba publikálhatjuk (egy-egy cikk átfutási ideje a nívósabb szaklapokban, mire nyomtatásra kerül 1-1.5 év is lehet).

Az etológiára is érvényes az, ami a többi természettudományra, hogy egy hipotézist, modellt, elméletet sohasem lehet a szó abszolút értelmében bizonyítani. Meglehető őket erősíteni, beilleszteni a kor többi tudományos elméletének láncolatába.

Az ELTE TTK Etológia Tanszékének Családi Kutya Kutatási Programja egy kutatókból, doktorandusz hallgatókból és szakdolgozókból álló, zárt kis csoport, amely 1994-ben Prof. Csányi Vilmos vezetésével jött létre azzal a nem titkolt szándékkal, hogy etológiai módszerekkel viselkedési analógiákat keressen az ember és a kutya között.

"Miért pont a kutya?"